Nagyon szomorú vagyok még mindig,és nagyon hiányzik az én kis drágaságom:(((

De az vigasztal,h jó helye volt nálunk, és rengeteget foglalkoztam vele! Sajnos beteg is volt,volt egy kis atka miatti szőrhullása, de aztán azt hittük, h végleg rendbe jött, igaz a szőre a fején csak pehlybe nőtt. Aztán július 7én mikor hazajöttem 11kor már ögtön szaladtam vele az állatorvos, de ő nem volt itthon, így telefonáltam és időpontot kaptam egy másik orvostól 5óra utánra, akkor már szegény édesemen látszott, hogy nagyon a végét járja:( Az orvos nem tudott segíteni, és drasztikus módzsert ajánlott, h én segítsem át a túlvilágra de ehhez nem volt szivem, se erőm. Én csak zokogtam, és néztem hogy szenvedett. Aztán tesom is beszélt még hozzá fél óráig könnyeit hullajtva. Én még este elmentem itthonról, és háromnegyed 12re értem haza. A kis hörikém pedig megvárt, hogy elköszönjön, így éreztem, mert még kivettem leraktam a kőre, simiztem, és rá 5 percre meg halt:((( Jaj úgy sajnálom, annyira szerettük, szeretjük és mindig szeretni fogjuk. Mamánál eltemettük, csináltunk neki egy kis sírt és vittünk rá piros rózsát! Remélem boldogan emlékszik vissza a nálunk töltött szép napjaira! Sosem felejtünk el Nyuszifül!!!!! Ez a honlap készités ötlet is az ő emlékére jött!!